Mécs László: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
“Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
—Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését… a földet letarolták…
fiam, szemem kilőtték… s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
A húsvéti idő végéhez érkezünk. A feltámadás öröme él még szívünkben. Ugyanakkor megkaptuk a feladatot is: menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot. Tudjuk, mindehhez az erőt a Szentlélek adja, Akinek kiáradását vasárnap ünnepeljük.
Persze tapasztaljuk azt is, hogy a másik ember meghívása, megszólítása nem is olyan egyszerű. Mécs László csodaszép verse valamiképpen ezt a munkánkat írja körül. Mert mis is teszek, amikor Jézust viszem el az emberekhez? Mi a célja a feltámadásról szóló tanúságtételnek? Hiba lenne, ha csak magamat látnám benne. Ha csak a magam üdvösségét szeretném szolgálni. Alapvető célunk, hogy szebb legyen a föld. Hiszen az öröké élet csírájában már a földi életben megvalósul. Ezért kell vadócba rózsát oltanom.
Azt is látjuk, hogy minden nem hoz azonnali eredményt. Mégis érdemes engednem, hogy átsugározzon rajtam a feltámadás fénye, a Szentlélek működése.
