2024
Te vagy az én szeretett Fiam …
Az idei karácsonyi időszak a legrövidebb a liturgikus rend szerint. Advent negyedik hete csak a vasárnapból állt, Urunk megkeresztelkedésének ünnepét pedig rögtön vízkereszt másnapján tartjuk. Ezzel pedig elkezdődik az évközi időszak.
Visszazökkenünk a hétköznapok világába. De mit viszünk magunkkal az ünnepből? Milyen jó használatba venni az új eszközöket, ruhákat, amiket kaptunk! De vajon csak ennyi marad az ünnepből?
Amikor visszatérünk a hétköznapok világába, elhangzik az Atya mondata: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem!” Igen, Jézusnak szól a megerősítő szózat. Mégis érdemes magamra alkalmazni. Isten szeretetből alkotott meg engem. Azt akarja, hogy kedve telhessék bennem. Az ünnep szépsége, a találkozások öröme megerősített bennünket Isten szeretetében, közelségében.
Jézus keresztsége saját keresztségünkre is ráirányítja figyelmünket. Mit jelent számunkra? Legtöbbünk kicsi gyermekként került a keresztvíz alá. De minden bizonnyal átéltük már számos alkalommal a keresztség szertartását. Idézzük fel magunkban az egyes mozzanatokat! A szülők, keresztszülők ígéretét, a hitvallást, a jelképeket. Idézzük fel és erősítsük meg hitvallásunkat, hogy valóban Isten szeretett gyermeki lehessünk!
2021
Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem!
A karácsonyi idő végéhez érkeztünk. Az immár felnőtt Jézus belép a világba, elkezdi működését. Elindul a nagy mű, a megváltás műve.
A mai vasárnap egyben az évközi idő kezdete is. Immár végérvényesen visszatértek a hétköznapok. De vajon milyen következményét fedezhetjük fel életünkben az elmúlt ünnepi időszaknak? Apró jelek, kicsiny csodák, amelyeket magunkkal viszünk.
Álljunk meg kicsit a keresztelési jelenetnél! Az Atya szózata hangzik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem!” Talán elsiklunk fölötte. Jézus valóban az Isten Fia, de ránk ez nem vonatkozik. De tényleg nem? Én nem lehetek az Atya szeretett fia?
Időzzünk el kicsit ezen gondolat mellett! Mit jelent, hogy szeretett fiú /lány/ vagyok? Hogyan tapasztalom meg Isten szeretetét életemben? Gyakran talán azt várjuk, hogy minden sikerüljön, úgy, ahogy én szeretném. De vajon ezt jelenti Isten szeretete? Nem inkább azt, hogy el akar vezetni Országába?
Benned telik kedvem. Mit kell tennem azért, hogy Istennek kedve teljék bennem?
Jézus megkeresztelkedésének ünnepén idézzük fel saját keresztségünket! Keressem, hogyan tudom tudatosabban megélni keresztény voltomat! Keressük meg azokat, akik bár meg vannak keresztelve, de ez nem sokat jelent életükben!
2018
A hármas ünnep
Vízkereszt ünnepe a karácsonyi idő másik kiemelkedő napja. A liturgia – főként a zsolozsmában – három eseményt kapcsol össze. A napkeleti bölcsek látogatása, Jézus keresztsége és a kánai menyegző csodája Az ünnep kialakulásának gyökere a gnosztikus tévtanítás, amely szerint Jézus keresztségekor lett istenivé. Karácsony időszaka megerősíti hitünket, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Keleten ehhez a naphoz kapcsolódik a vízszentelés, amely során a folyóvizeket is megáldja a pap.
A három eseményben közös vonás, hogy Jézus Istensége megmutatkozik.
A csillag vezeti a bölcseket a kisdedhez. Bennük azt a bölcsességet fedezhetjük fel, amely útra indít és Krisztushoz vezet. Bennem meg van-e ez a Krisztushoz vivő bölcsesség? Mi az a csillag, amely vezet utamon?
Jézus keresztségekor az Atya szózata hallatszik: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Vajon mennyire telik bennem kedve Mennyei Atyámnak? Emlékezzünk vissza saját keresztségünkre! Erősítsük meg krisztusi voltunkat, hívő életünket! Jézus születése is, de nyilvános működése még inkább zavart támaszt. „Isten zavarja a mi elégedett mindennapiságunkat” – fogalmazta meg XVI. Benedek pápa.
A kánai menyegzőn Mária mondja a szolgáknak: „Tegyétek meg, amit Fiam mond!” Mennyire hallgatok Jézus szavára? Teszem, amit mond? Vagy válogatok a kedvemre való dolgok között?
A mai nap visszavezet minket az évközi időbe. A hétköznapokban, a mindennapok hűségében szeretnénk megélni és megmutatni keresztény hitünket. Hétről hétre hallhatjuk az evangélium tanítását, amely megerősít, újra és újra utat mutat a hétköznapokra. Nyitott szívvel hallgassuk, és bátorsággal éljük Isten szavát!
2015
Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!
Nem csak az idősebb nemzedék hallhatta, mert nem csak a kommunista időkben emlegették, hogy a vallás magánügy. Ma is benne van a levegőben, hogy nem tartozik senkire hívő életem.
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe, amikor saját keresztségünkre is irányítja figyelmünket, abban erősít meg minket, hogy Jézus Krisztus mindenkihez eljött, az ő tanítása mindenkié. Jelenléte minden teremtményre kiárad. A belénk árasztott Szentlélek az egész teremtett világ minden résztvevőjében nyomot hagy. Életünk minden területére, és valamennyi kapcsolatunkra Isten dicsősége árad. A mai ünnep Isten jelenlétét és Lelke kiáradását állítja a középpontba.
Talán már átéltük, amit Jeremiás prófétánál olvasunk: azt gondoltam, nem beszélek többet az Úr nevében, de akkor mintha tűz égette volna lelkemet, nem tehettem meg, hogy nem szólok tovább.
Keresztségünk, kereszténységünk kötelez! El kell mondanom, tovább kell adnom, amit Istentől hallottam! Vasárnapról vasárnapra halljuk, hallgatjuk Isten szavát. Ha megnyitom lelkemet, bennem is fellobban a Szentlélek tüze, láthatóvá válik Isten szeretete. Rajtam keresztül tudja Isten megszólítani a másik, a távol járó embert. Amikor tüzet rakunk, van, hogy könnyen lángra lobbannak a fadarabok. Szárazak, könnyen égnek. De van, ha sok eső esett, hogy nehéz meggyújtani a tüzet. Ha feladom, nem készül el az étel, nem lesz tábortűz, oda a jó hangulat, a szépnek ígérkező időtöltés. Ha hamar feladom a tanúságtételt, akkor Isten Országa nem fog tudni növekedni. De a fadarabot önmagában nem éri meg meggyújtani, csak, ha többet egybe raktunk. A megszólított, meghívott embert közösségbe kell gyűjteni.
Jézus megkeresztelkedése az évközi időbe vezet bennünket. A hétköznapokban, munkánk végzése közben kell sugároznunk Isten szeretetének tüzét, hogy sokan felfedezhessék, meghallhassák a lelkükben halkan szóló, hívogató hangot, Isten üzenetét
2009
Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!
Karácsony ünnepén a megszületett Kisdedre tekintettünk. Felfigyeltünk az égi jelre, látjuk a csillagot, amely elvezet Jézushoz. Megtapasztaltuk megnyilvánulását, felfedeztük életünkben jelenlétét, működését.
Minden ünnep elmúlik, a mai vasárnappal az évközi idő kezdődik el. De fontos, hogy az ünnep hatása ne múljon el. Éppen ezért fontos számunkra heti ünnepnapunk, a vasárnap. Jézussal szeretnénk járni utunkat a hétköznapokban is. Jézus pedig arra hív, hogy rendszeresen találkozzunk vele.
Jézus keresztsége, amelyet ma ünneplünk, kezdete nyilvános működésének. Éppen ezzel vezet be bennünket az Egyház a hétköznapokba. Ha Jézussal járjuk utunkat, megtapasztaljuk, hogy rendszeresen kegyelmével támogat bennünket. Számos kegyelem forrást tár elénk. Kegyelem forrás számunkra a liturgia, amelyben válaszolunk Isten szeretetére. Kegyelem forrást jelentenek a szentségek, „amelyek Krisztustól alapított hatékony jelei a kegyelemnek, amely által isteni életben részesülünk.” (KEK1131)
Vajon hogyan élek Krisztus kegyelmi eszközeivel? Mennyire próbálok naponta rákapcsolódni a Forrásra, hogy az isteni élet erősödjék bennem?
Karácsony Krisztus születése, húsvét Krisztus feltámadása. A két ünnep közötti időt használjuk fel arra, hogy tudatosítjuk magunkban a kegyelem jelenlétét, erősítsük meg kapcsolatunkat Istennel! Tartsuk tisztán a forráshoz kapcsolódó vezetéket, hogy szabadon áramoljon a kegyelem életünkbe, és meglássa rajtunk a világ, hogy hova tartozunk!
