2024
A feltámadás hitében élünk
Húsvét ünnepe Jézus feltámadásának ünnepe. Az evangéliumok különböző módon beszélik el az eseményeket. Saját látásuk, mutatkozik meg írásukban, amelyek nem mindig egyeznek meg egymással. De éppen ezek az eltérések mutatnak rá a feltámadás valódiságára, mert nem egy kitalált, egyeztetett szöveget adnak elő, hanem tapasztalatukról beszélnek.
A mai evangélium a hét első napjának estéjét mutatja be. Ebben is láthatjuk, hogy Lukács másképp ír, mint János, amelyet a múlt vasárnap hallhattunk. Itt a tanítványok csodálkoznak, alig merik elhinni, amit látnak. (Nem csak Tamásra mondhatjuk, hogy hitetlen.) Majd feladatot ad a tanítványoknak, és lezárja az evangéliumát. Az Apostolok Cselekedetei könyve elején beszél arról az evangélista, hogy Jézus sokféle módon bizonyította, hogy él.
Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot! Milyen könnyen beszélgetünk hitünkről a magunk környezetében. Azokkal, akikkel egy hiten vagyunk. De a másképp gondolkodó munkatársakkal, szomszédokkal, vagy éppen a közösségi fórumokon már sokkal visszafogottabbak vagyunk. Nehezen beszélünk hitünkről, és ha valaki visszaszól, ellene mond, akkor még inkább elhallgatunk.
Kérjük ma bátran Isten kegyelmét, világosítsa meg a mi értelmünket is, hogy mikor, hogyan kell szólnunk! Adjon bátorságot, hogy ne veszítsük kedvünket, ha ellenállásba ütközünk! A mai világnak különösen is szüksége van a feltámadás örömhírére!
2021
Közösségben Jézussal és egymással
Jézus feltámadása után 40 napon át megjelent, és Isten országáról beszélt a tanítványoknak. A találkozásoknak jellemzője az írásokról szóló tanítás megerősítése, és a közös étkezés.
Közösségben szeretnénk lenni Jézussal. Találkozásink alkalmával olvassuk a szentírást és táplálkozunk szent testével. Miután ismét átéltük ennek hiányát, induljunk bátran útnak, hogy együtt lehessünk Megváltónkkal.
Közösséget szeretnénk teremteni egymással. Hogyan működik ez?
Otthon, a családban van sok beszélgetés, vannak közös étkezések. Ilyenkor időt szánunk egymásra. A közösség alakulásánál, erősödésénél is erre van szükség.
Milyen jó, amikor a szentmise után nem szaladunk el azonnal, hanem pár szót váltunk egymással. Ünnepi alkalmainkat gyakran kíséri agapé, amikor pár falat étel mellett tudunk beszélgetni.
A vírus helyzet éppen ezt az együttlétet támadja legjobban. Bezárkózva, távolságot tartva, a félelem légkörében élve egyre távolabb kerülünk egymástól. Sajnos a technikai eszközök ezen csak keveset tudnak segíteni.
Mit tehetünk? Első sorban a bizalmat kell erősítenünk. Le kell győznünk a félelmet, meg kell nyílnunk a másik felé!
Vegyük észre egymásban a jót! Sajnos ma a hírek jelentős részét a negatívumok teszik ki. Tudatosan tegyünk ez ellen! Jézus ma is velünk van, bátorít bennünket. Kövessük őt bátor szívvel, és hirdessük feltámadásának örömhírét!
2018
Ti tanúi vagytok ezeknek!
Elidőzünk a feltámadás eseményeinél. Míg húsvét ünnepén és a 2. vasárnapon mindig ugyanazt az evangéliumot hallhatjuk, addig a 3. vasárnap 3 különféle történetet tár elénk a három liturgikus évben. Idén Lukácstól olvassuk azt a jelenetet, amikor a tanítványoknak megjelenik Jézus. Éppen az emmausziak mesélik el, mi történt az úton. Péter már elmondta a maga találkozását. Mindezek ellenére alig merik elhinni, hogy Jézus ott áll közöttük. Ebből is látszik, hogy az apostolok nem voltak hiszékeny emberek. Nem bebeszélték maguknak a feltámadást.
Jézus megnyitja értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Bárcsak a Szentlélek a mi értelmünket is megnyitná! Mi is értenénk a Szentírás szavát. Bárcsak a mi szívünket is lángra lobbantaná a Lélek, hogy bátran induljunk, és beszéljünk a feltámadásról!
Mit kell tennünk húsvét ünnepének lendületében? Megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetnünk!
Megtérést, vagyis elfordulva a világ dolgaitól Istenre irányítjuk figyelmünket, vele akarunk járni, életünkkel és szavainkkal a feltámadásról akarunk tanúságot tenni.
Bűnbocsánatot hirdetni. Ma a világ azt tekinti bűnnek, ami kiderül, de akkor már nincs bocsánat. Isten ismer minket, jól tudja gyengeségeinket. Felkínálja a megbocsátást, amelyet gyakorolni szeretnénk. Hirdessük hát bátran mindenkinek, hogy van bűnbocsánat, van szószólónk az Atyánál! Segítsünk sokakat arra az életformára, amely erőt ad, hogy megszabaduljunk bűneinktől, és szabadon haladhassunk Krisztus felé, az örök élet irányába!
2015
Ti tanúi vagytok ezeknek!
Jézus megjelenik a tanítványoknak, megerősíti őket, megnyitja értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Ők pedig elindulnak, elmennek az egész világra, hogy tanúsítsák: Jézus feltámadt a halálból.
Lassan két évezrede hallja a világ a feltámadás örömhírét. Mégis nemzedékről nemzedékre meg kell erősíteni ezt a hitet.
Mit látunk ma környezetünkben? Szinte napról napra erőszak, meg nem értés, a másik becsmérlése, megalázása. A háttérben az húzódik meg, hogy elveszett a kapaszkodó, az erőforrás. Csak a siker elfogadható, azonnali eredményt várunk, akkor vagyok értékes, ha a magam erejéből mindent meg tudok oldani. Ha pedig nem sikerül, márpedig nagyon sokszor nem sikerül, akkor jön a depresszió, az erőszak, a feszültség, az önpusztítás különféle formái.
Mit tehet ma a keresztény ember? Először is saját hitemet kell megerősítenem! Azzal válhatok jellé a környezetemben, ha meg tudom mutatni, hogyan lehet kezelni a nehézségeket. Ha számomra világos a végső cél, Isten országa, akkor az oda vezető utat vonzóvá tudom tenni azzal, ahogy ezen az úton járok. Ez nem nehézségektől mentes út, mégis közösségben, egymást erősítve, végigjárható.
Jézus napról napra megerősít. Használjam bártan az erőforrásokat! Mutassam meg másnak is, honnan merítek erőt, hogy van lehetőség másképp alakítani az életemet! Rajtunk a világ szeme. A természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A magam helyén a magam feladatát tegyem meg! Fogjunk össze, járjunk együtt, így tudunk biztosan haladni a végső cél, Isten Országa felé!
2012
A csend himnuszát zengem, dalt a dallá vált csendben, éneked éneklem, hozzád csend, Isten csendje
A feltámadás örömét éljük, hirdetjük a húsvéti időszakban. Húsvét hangos ujjongása, öröme talán sokaknak hallhatóvá teszi az örömhírt, Jézus feltámadt a halálból.
Ugyanakkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy ennek az örömnek hangját sok minden elnyomja. Ma, főleg a nagyvárosban, zajos világban élünk. Sokszor nem elég a minket körülvevő világ alapzaja, különféle eszközökkel csitítjuk el a csendet, teremtünk mesterséges zajt. (Természetesen a különféle zenét adó eszközök, technikai berendezések önmagukban nem rosszak, sok jóra lehet használni ezeket, de a mértékletesség nagyon fontos.)
Mit jelent nekem a csend? Hogyan viszonyulok a csendhez? (Egy rádióadásban hallottam a minap, hogy zajfüggőségről beszélt valaki.) A csend lehet félelmetes, bénító, de lehet barátságos, melengető, felemelő is. Benne van a várakozás, az odafigyelés, a hallgatás, a meghallgatás.
Sokszor nem könnyű elcsendesedni. Bár már minden „zajforrást” kikapcsoltam, bennem még zajlanak a dolgok. Olyan ez, mint a döghullám a Balatonon. A szél már elállt, de a hullámok még jönnek folyamatosan. Idő kell az elcsendesedéshez.
A csenddel jelezhetek egy beszélgetésben. Elhallgatok, mert nem tudom a választ, vagy félek kimondani. Várom a másik szavát, válaszát. De lehet olyan is, hogy jó együtt hallgatni a másikkal.
A csend az imámat is körülveszi. Szükséges az imában hallgatnom, hogy Isten szólni tudjon.
A liturgiában is használjuk a csendet. A bűnbánati részben, a misekönyörgés előtt, vagy éppen az áldozás után. Milyen jó lenne, ha a Szentmise kezdete előtt lenne alkalom néhány perc csendre, hogy ne csak a testem, hanem a lelkem is megérkezzen, hogy a külvilág „zaja” elhalkuljon, így tudjam Isten szavát hallgatni!
