2024
A kafarnaumi beszéd következményei
Olvasva Jézus beszédét, amelyben az élet kenyerének mondja önmagát, kezdettől látjuk a hallgatóság értetlenségét. Kemény beszéd, amelytől ma el vagyunk szokva. Nem akarom megbántani a másikat, féltem a kapcsolatunkat. Egyértelmű beszéd, amely ma ugyanúgy nehéz. Nem merek nem-et mondani, elmondani a véleményemet. Azt sejtjük, azt sugallja a világ, hogy a szeretet nem engedheti meg, hogy kimondjam a kritikámat, ellenkező véleményemet. Nem merünk követelményeket állítani, nehogy elveszítsük a másikat.
Hitünknek is vannak komoly követelményei. Hogy állok ezzel? Merek-e másképp élni, mint a körülöttem lévő világ?
Honnan az erő, amely segít, hogy komolyan, tudatosan éljem meg hitemet? Az egyik erőforrás a szentáldozás. Krisztus maga táplál minket. A másik a személyes kapcsolat Jézussal. Az első a heti rendszerességnél keveseknél lehet gyakoribb. A második viszont személyesen rajtam, rajtad múlik! Ebből fakadhat fel bennünk is Péter vallomása: Uram, hova menjünk, az örök élet igéi nálad vannak.
2021
Kemény beszéd ez!
A kafarnaumi beszédet olvastuk az elmúlt hetekben. Jézus az élet kenyerének nevezi magát, aki éltet bennünket. Testét adja eledelül nekünk. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogyan lehetséges ez. Itt már csak a hit játszik szerepet. Hogyan is állok ezzel a hittel?
Mi már a feltámadás fényében, ismerve az utolsó vacsora történéseit, kicsit könnyebb helyzetben vagyunk a Jézust hallgató zsidóknál. Mégis oly nehéz rábízni magunkat hitünkre.
A feltámadás fényében kialakult egyház, amelyet a Szentlélek vezet, segít nekünk, hogy lássuk a jó utat, és azon haladjunk. Persze a világ szirén hangjai más útra csábítanak. Talán kényelmesebb, kevesebb benne a hegymenet. Csak az iránnyal van baj, amit gyakran későn veszünk észre. Hiszen először csak apró engedményekre csábít. Kényelmességre, saját előnyöm keresésére.
Ugyanakkor megtapasztaljuk, hogy életünk minden területén erőfeszítésekre van szükség. Nem csak az Isten útján szükséges a befektetett energia, hanem minden emberi kapcsolatban. Lehet, fájó kimondani dolgokat, de szükséges. Lehet nehéz betartani bizonyos szabályokat, de szükséges ahhoz, hogy célba érjünk.
Kemény beszéd ez? Igen, de e nélkül nem haladunk előre. Viszont megtapasztaljuk, hogy – éppen az élet kenyere által – erőt kapunk a mindennapi élet küzdelmeihez, és meglátjuk benne az előre jutás örömét.
2018
Kemény beszéd ez
Jézus kafarnaumi beszédét olvastuk az elmúlt hetekben. Az élet kenyerének nevezi magát, Aki önmagát adja eledelül számunkra. Teljessé a kép majd az utolsó vacsorán lesz, amikor kimondja a kenyérre, hogy ez az én testem, a borra, hogy ez az én vérem. Jézus beszédét, és sok helyen egész tanítását, értetlenség veszi körül. „Nem értjük, mit beszél,”- hangzik el újra és újra.
Jézus tanítását jellemzi, hogy követelményeket állít az ember elé. Kiemel a kényelmességből, útra hív, amely erőfeszítéssel jár. Isten eredeti tervét mutatja meg, hirdeti meg, hogy az Isten Országába juthassunk.
Milyen sokszor – lélekben – mi is kimondjuk, kemény beszéd ez.
Szép szavakat mondunk, de nem merjük nevén nevezni a bűnt. (Nehéz persze különbséget tenni a bűnös tett és az azt elkövető ember között.) E mögött az húzódik meg, hogy nem hiszünk a bűnbocsánat lehetőségében.
Félre értjük a szeretetet. Valamilyen kellemes érzésnek tartjuk. Nevében nem merünk követelményt állítani, mert félünk, elveszítjük a másik szeretetét.
Elkenjük a keresztény élet követelményeit, rendjét. Nem vállaljuk annak radikális formáját. Így is jó lesz, majd csak valahogy besurranunk a kapun.
Témák, területek, ahol kívülről úgy tűnik, nehezen vállaljuk fel kereszténységünket:
-Vasárnap megszentelése. Ez nem csupán a szentmisét jelenti, hanem a nyugalom napját, a találkozások napját, a békesség napját.
-Együttélés házasság nélkül. Ma mintha kötelező lenne. Pedig többet árt, mint használ.
-Keresztény tanúságtétel kötelessége. „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.” A saját helyemen, lehetőségeim között.
Ma Jézus arra hív, hogy vegyük komolyan keresztény életünket. Lehet, elsőre elriaszt másokat, de végső soron inkább vonzóvá teszi a keresztény utat.
2015
Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak!
(A kafarnaumi beszéd következményei)
Én vagyok az élet kenyere – hallottuk Jézustól. Arra hív, hogy találkozzunk vele egyéni imádságunkban, de a közös Isten elé állásban is. Közösségi Istentiszteletünk a liturgia, a Szentmise. Együtt állunk oda Isten elé, hallgatjuk szavát, táplálkozunk Jézus testével.
Csakhogy a különböző emberek különbözőképpen élik meg hitüket, más-más szinten van az Istennel való kapcsolatuk. Ebből fakad sok nehézség, feszültség. Mert miért nem úgy gondolkodik, él, ahogy én azt jónak gondolom? Miért látja másképpen? Sokszor éled fel bennünk a kísértés, hogy csak úgy jó, ahogy nekem jó, ahogy én jónak látom. És mert a másik másképp lát, cselekszik, mert ő talán előbbre jut, talán neki könnyebb, én hagyom el a közösséget. Mert velük együtt nem, mert egyedül magamnak könnyebb. Pedig Jézus közösséget formál az apostolokból. Mert együtt mégis könnyebb.
Péter szava csenghet fülünkben: „az örök élet igéi nálad vannak”. Ebből következik, hogy Veled akarunk haladni. Ehhez meg hozzá kell tartoznia, hogy azokkal együtt, akik szintén Vele akarnak járni.
Milyen sokan vannak, akik akarnak Jézushoz kapcsolódni, megkeresztelkednek, egyházi házasságot kötnek, de a közösségbe nem kapcsolódnak be. Vajon mit kezdhetünk velük? Hogyan hívhatjuk meg őket? Milyen eseményt, programot kínálhatunk fel nekik? Közös feladatunk megszólítani, visszahívni azokat, akik kemény beszédnek tartják Jézus közösségbe hívó szavait.
2012
Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak!
(A kafarnaumi beszéd következményei)
Jézus az élet kenyere, az örök élet útján vezet, ahová vágyunk, mert az örök élet a teljes élet a Szentháromsággal.
Jézus nyomában járni azt jelenti, hogy keresztényként élek a világban, a családban, a munkahelyen, a hétköznapokban. Ez egy tudatos élet. Határozott cél felé haladok, és így alakítom szavaimat, gondolataimat, tetteimet. A mindennapok hűségében teszem a dolgomat. Másként élek, mint a világ, mint a nagy átlag, mint a hangadók.
Megtapasztalom, nem könnyű így élni. Ennek oka lehet a kényelmesség, a rosszra hajló természet, amely a bűn következménye, és a „tömegvonzás”, vagyis, hogy nem szeretünk kilógni a sorból. A kor hangadó szemlélete is ebbe az irányba vonz.
Ha Jézussal élünk, megtapasztaljuk, hogy csak az Ő erejében bízhatunk, Ő tud minden ellenkező hatás ellenére is megtartani az örök élet útján. A vele való találkozásból erőt merítünk, közelében meghallhatjuk a csendes kisebbség pozitív jelzéseit, és felfedezhetjük minden ellenkező hatás ellenére is az örömet, amely ezt az utat kíséri. Jézus közelében mi is megerősödünk, és az apostolokkal együtt mondhatjuk: kihez menjünk az örök élet igéi nálad vannak.
2009
Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak!
Próbáljuk meg beleélni magunkat az apostolok helyzetébe! Ott vannak Jézus mellett, egyre jobban megismerik őt, átjárja őket szelleme, hallják szavait, látják tetteit. Egyre jobban kötődnek hozzá, megsejtik, ki is ő valójában.
Mi is Jézus iskolájába járunk. Bár nem látjuk szemtől szembe , de halljuk szavát, megtapasztaljuk szeretetét. Vajon mennyire alakult már ki bennem a ragaszkodás Jézushoz? Mennyire él bennem a vágy, hogy közelében lehessek? Vagy az első furcsa, kemény beszéld hatására legszívesebben odébb állnék?
Éppen ezét biztat az egyház újra és újra: Hallgasd szavát, lásd tetteit, éld meg szeretetét! Mondj igent Krisztusra minden nap az imádságodban, a vasárnapi Szentmiséidben, amikor keresztényként élsz, amikor tanúságot teszel hitedről!
Lehet, hogy mások, sokan nem akarják meghallani Isten szavát. Ilyenkor bátran mondd ki Józsuéval: Én és házam népe az Úrnak szolgálunk. Mondd ki bátran, újra és újra: Uram, hova mennénk, az örök élet igéi nálad vannak.
A tanúságtétel, a keresztény élet sokszor erőfeszítést igényel. De igaz élet, boldogság, öröm nincs erőfeszítés nélkül.
Új munkaévre készülünk. Gondoljuk végig, mit is szeretnénk tenni, miben szeretnénk előbbre jutni, miben tudnánk szolgálatára lenni közösségünknek!
