2023
Ne féljetek!
Jeremiás próféta az őt érő támadásokra így válaszol: eléd tártam ügyemet, és dicsőítsétek Istent!
40 éven át hallgattuk, hogy a hit magánügy. Ne beszélj róla! Ma már ezek a hangok elhallgattak, de az elv sokakba beleivódott. A hívő ne szóljon bele a dolgokba, ne erőltesse rá hitét másokra. Pedig azt olvassuk a Szentírásban, hogy hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan!
A félelem gyakran gúzsba köt, nem merek elindulni. Ezt éltük át a vírus idején is. De valahol ez mutatkozik meg abban, hogy sokan nem mernek életre szóló elkötelezettséget vállalni. Vagy csak egy egyszerűbb döntést meghozni. (Költözés, lakás felújítás, gyerek továbbtanulása …)
Hogyan tudjuk legyőzni a félelmeinket? Először is hogy néven nevezem. Megfogalmazom, mitől is félek. Majd igyekszem ezt megosztani a másikkal, a mellettem élővel.
A félelem nem önmagában rossz dolog. Lelassít, gondolkodásra késztet. Ugyanakkor azt is szolgálja, hogy erősödjön a bizalmam. Megtaláljam azokat a fogódzópontokat, amelyek segítenek az úton. Természetesen mind e mögött ott az Istenbe vetett bizalom is. A vele való kapcsolatban kikristályosodhat a merre tovább kérdésre a válasz, jobban belátható lesz az út. A jézusi felszólítás nem egy automatikus kikerülése félelmeinknek, hanem támogatás, hogy legyőzzük, hogy jól használjuk a bennünk spontán felmerülő félelmeket.
2020
Ne féljetek!
Minden helyzetben vannak érzéseink. Jó tisztában lenni azzal, hogy „Az érzés spontán, belső reakció, amit egy személy, hely, helyzet vagy gondolat vált ki belőlem.” Ugyanakkor beszélünk érzelmekről is. Az érzelem hosszabban tartó lelki jelenség, amelyben az érzés mellett már az akaratnak is van szerepe. Négy alapvető érzés családot ismerhetünk fel. Ezek az öröm, a szomorúság, a félelem, a düh. Az érzéseimért – mert spontán reakció – nem vagyok felelős. Hogy hogyan kezelem, abban már van tudatosság, így megjelenik a felelősségem is.
A mai evangéliumban Jézus arra biztat, hogy ne féljünk. Könnyű azt mondani, válaszolhatunk rá. Járjuk körül, milyen félelmeink vannak, mi váltja ki belőlem, és mit tehetek ellene!
A ma embere különösen is szeretne biztonságban lenni, igyekszik bebiztosítani magát. Minden olyan dolog, amelyben bizonytalanság van, félelmet okozhat. Ez sokszor külső tényező. Sötétség, ismeretlen út, váratlan helyzet. Természetesen vannak belső tényezők is. Mit fog szólni hozzá a másik, tudok-e jól válaszolni, reagálni? A félelem megnyilvánulása lehet egy feszültség, szorongás, aggodalom.
Gyakran akkor nehéz mit kezdeni félelmeinkkel, ha azok nem konkrét, megfogalmazott helyzethez kapcsolódnak. Érzem, hogy feszült, bizonytalan vagyok, de nem tudom mitől. Ezért fontos lehet kimondani, tudatosítani, mitől is félek. Például bizonytalan vagyok, hogy odaérek-e a megbeszélt időre. Ez bennem feszültséget okoz. Ha tudatosítom, hogy ez a bajom, akkor tudok figyelni a szavaimra, tetteimre.
Jézus biztatása megerősít bennünket, mert hisszük, hogy ő az igazi erőforrás, és életünk az örök élet felé tart.
2017
Ne féljetek!
Egyszer táborban voltunk a Zemplénben, messze a lakott területtől. Mindannyian már túl az érettségin. Az egyik este az egyik résztvevő eltűnt. Mint kiderült megszervezett támadás volt, ahol próbára akartak minket tenni. A táborhely bokrokkal körülvett, elzárt területen volt. Ketten kimentünk, hogy a már beálló éjszakában próbáljuk keresni az elveszettet. Csakhamar úrrá lett rajtunk a félelem a sötét, ismeretlen területen, és visszatértünk a többiekhez.
Mindannyian tapasztalhattunk már valamilyen félelmetes helyzetet. Van, amikor konkrét formát ölt, van, amikor csak megfoghatatlan érzés. Ez utóbbin sokat enyhíthet, ha ki tudom mondani, mitől félek.
Valaki megszámolta, a Szentírásban éppen 365 alkalommal hangzik el a „Ne félj!” felszólítás.
Félelmünk legfőbb oka a bizonytalanság. Nem tudom, merre vezet az út, mi lesz a folytatás. Milyen sokszor megbénít ez bennünket! Persze van, amikor inkább lendületet ad.
Amikor Jézus biztat minket, hogy nem kell félnünk, arra a biztos célra mutat rá, ahová mindannyian tartunk, vágyakozunk. Hiszen az örök életre akar minket elvezetni. Ez a cél erősebb lehet minden félelemnél. Persze nem úgy, hogy egyáltalán nem érzünk félelmet, hanem úgy, hogy le tudjuk győzni a bennünk keletkező érzést.
Nem könnyű ma Jézust követni. Túl sok a másfelé vonzó körülmény. Mégis, ha kitartunk, ha használjuk a jézusi erőforrást, ha merünk hitvalló életet élni, akkor megtapasztaljuk ennek az útnak az örömét.
2008
Ne féljetek!
Milyen nehezen fogalmazza meg az ember, hogy mitől fél. Milyen sokszor ül ránk kiismerhetetlen, alaktalan félelem. Az a legrosszabb, amikor azt sem tudom, mitől félek. Ha már megfogalmazom, akkor látom az okát, és tudok tenni ellene.
Ki az, aki biztonságot ad? Mitől, kitől várom a biztonságomat? Rácsoktól, biztonsági berendezésektől? Mi, keresztény emberek magától az Istentől várjuk biztonságunkat. Rá hagyatkozunk, mert hisszük, hogy utunk hozzá vezet. A mai, egyre több félelmet rejtegető világban egyre jobban rá akarjuk bízni ügyünket Jézus Krisztusra, a Megváltóra, az Isten Fiára. Egyedül ő tud megóvni mindentől. Nem úgy, hogy a nehézségeket kiveszi az életünkből, hanem úgy, hogy erőt ad a küzdelmekhez, kegyelmet ad, hogy megtaláljuk a helyes utat, és utunk végén hazavár minket Országába. Nem kell félnünk, mert él a mi Urunk. Nem kell félnünk, mert Ő legyőzte a világot. Nem kell félnünk, mert a tenyerén hordoz bennünket.
