2022
Keresztelő Szent János – aki elkísér adventi utunkon
Amikor kirándulni megyünk, előre kijelölt turista úton haladunk. Amit gyakran használnak az jól járható, amit ritkábban, azt könnyen belepi a növényzet. Az is fontos, hogy legyen valaki, aki ismeri az utat, vezet, figyelmeztet, megerősít.
Adventi utunk kísérője Keresztelő Szent János. Aszkéta alkatával, kemény szavával biztos kezű vezetőnek tűnik. Nem befolyásolja, hogy mit fognak szólni figyelmeztetéseihez. Igazi útkészítő, aki nem csak a járt úton igazodik el, hanem új utakra is vezet.
Van-e vezetőm életem útján? Akiben megbízhatok, akinek bármit elmondhatok. Aki nem fél kimondani az igazságot, ugyanakkor úgy teszi, hogy az képes legyen felemelni.
Én magam tudok-e, merek-e vezető lenni a magam környezetében? Ehhez az kell, hogy ismerjem az igazságot, merjek őszintén, mégis szeretettel beszélni a másikkal.
Azt is fontos tudatosítani magamban, hogy életem, ahogyan teszem a dolgomat, ahogyan beszélek másokkal, mind jelezni képes, hogy kihez tartozom.
Haladjunk bátran adventi utunkon! Kérjük Isten kegyelmét, hogy evilági feladataink inkább segítsenek, mintsem akadályozzanak az Istennel való találkozásunkban!
2019
Misszió – útkészítés
A keresztelő alakja végigkíséri adventi utunkat. Ma megtérésre és útkészítésre hív bennünket.
Út készítése magamnak Isten felé, és Istennek magamhoz.
Elkészítem Isten útját a lelkembe. Akarok-e találkozni Vele? Beengedem-e életembe, vagy csak külső segítségnek gondolom, aki a bajból kiemel? Biztos úton haladok-e Isten felé? Mik az akadályok, amelyek gátolnak, eltérítenek?
Amikor a misszión gondolkodunk, mindig fontos saját életünket is szemlélni. Ahogy a keresztelő hiteles ember, mert élete megalapozta és tükrözte szavait, úgy kell nekem is összhangba hoznom életemet a keresztény tanítással. Erre szolgál napi imádságunk, a szentmise, a szentségimádás.
Útkészítés a másik ember számára.
Először is személyes kapcsolat szükséges hozzá. Meg kell ismernem, el kell fogadnom őt. Emberi kapcsolatot kell építenem. A kegyelem ugyanis a természetesre épít. Ha mindez készen áll, akkor tudom felkínálni neki az Istenhez vezető utat.
2016
Készítsétek az Úr útját!
Föllépett egy ember, az Isten küldte, János volt a neve – olvassuk János evangéliuma elején. Adventi utunk markáns alakja Keresztelő szent János. Ő az útkészítő, aki meghirdeti az üdvösség idejét, megtérésre szólítja a szavára figyelőket, majd rámutat Jézusra, az Isten Bárányára. Kemény, szókimondó ember, aki életével is szavával is Isten szolgálatában áll. Tudja a helyét, feladatát. (Nekem kisebbednem kell, Neki pedig növekednie)
Miben tudom követni a keresztelőt?
Ami a legalapvetőbb, hogy életem Isten akarata szerint alakítom. Ehhez persze nyitottság és élő Isten kapcsolat szükséges. Ha komolyan törekszem rá, ha a jó harcot megharcolom, akkor szavak nélkül is jellé válik életem. Ide kapcsolódhat a vasárnap ünneppé tétele, beszédemre való tudatos odafigyelés.
A mai közbeszédet a ’polkorrektség’ jellemzi. Van, amiről nem illik beszélni. Ugyanakkor vannak divatos témák, amelyekről az elvárások szerint szólnak sokan. Ez viszont gyakran távol esik az igazság tartalomtól. Merek-e, tudok-e a keresztény értékekért kiállni, azokról beszélni a környezetemben? Babits szava csenghet fülünkbe: „vétkesek közt cinkos, aki néma…”
Természetesen helyzetemet, lehetőségeimet, alkatomat figyelembe kell vennem. Nem könnyű megtalálni azt, amit Kazinczy megfogalmaz: „ Jót s jól, ebben áll a nagy titok.”
Advent időszakában beszéljünk bátran a készületről, karácsony jelentőségéről, titkáról! Mutassuk meg, mi hogyan készülünk! Próbáljuk meg átadni azokat a hagyományokat, amelyek bennünket megerősítenek! És természetesen tegyünk tanúságot Istenről, az Ő szeretetéről, a köztünk növekvő Isten Országáról!
2013
Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!
Advent idején kapcsolatainkat, személyességünket szeretnénk megerősíteni. Karácsony ünnepe akkor lehet majd igazán szép, méltó és felemelő, ha rendezzük közös dolgainkat, ha Istennel és a másik emberrel meg tudom erősíteni kapcsolatomat. Mai széteső, atomizálódó világunkban erre különösen is nagy szükség van.
Keresztelő János lép elénk a mai evangéliumban. Advent kedves alakja ő, az útkészítő, aki rá is mutat a megváltóra. Bár ez a nyilvános működés kezdetén történik majd, mégis, Jézus születésének eseményéhez is elkísér bennünket.
A keresztelő alakja ma talán nem túl szimpatikus. Eledele, öltözete távol áll tőlünk. Mai megszólalása sem a kényelmes, önmagára vigyázó, a kellemetlen helyzeteket elkerülő ember benyomását kelti. Mi igyekszünk kényelmesen tenni dolgunkat. Kerüljük az erőfeszítéseket, a megszokotton, bármennyire is nem teljes, vagy nem jó, alig merünk, akarunk változtatni. Ebbe a kényelmességbe beleragadó világba kiáltja bele a Keresztelő a megtérésre hívó szót.
Vajon hogyan állok ki a keresztény értékekért? Hogyan tudom jelezni, elmondani, mit jelet az advent? Merek-e szólni, el merem-e mondani, hogy advent ideje a készülésé, és nem az előrehozott ünneplésé?
Adventi erőfeszítéseink, böjtünk, hajnali miséink gyümölcsöt fognak teremni. Hiszen Isten velünk van, rajtunk keresztül akar ma szólni az emberekhez. Mindebben pedig megtapasztalhatjuk a készület örömét, Isten velünk létének örömét.
2010
Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit!
Keresztény életpályánkat szemléljük, szeretnénk tovább haladni az úton, amelyen Jézus vezet, amelyen adventben elindultunk. Minden kezdet lelkesedéssel tölt el. Ezt a lelkesedést szeretnénk tovább erősíteni.
Tapasztalatunk, hogy a lelkesedés elhalványul, szándékunk elszürkül, emberi erőnk véges, gyengék, esendőek vagyunk. Jót szeretnénk tenni, de időnként megbántás lesz belőle.
Keresztelő szent János szavai a megújulás lehetőségét tárják elénk. Van bűnbocsánat, van lehetőség az újrakezdésre, a szent időszakok alkalmat adnak, hogy újra bemérjük az irányt, és ha kell, módosítsunk.
Első lépés hibánk beismerése, ebből fakad a bocsánatkérés. Persze, a másik oldal is kell, vagyis, hogy kész legyek megbocsátani.
A kiengesztelődés szentsége segít rendezni Istennel való kapcsolatomat és a másik emberrel való kapcsolatomat is. Isten kegyelmet, erőt ad, hogy a jó úton megerősödjünk.
A kiengesztelődés lépései: önvizsgálat, bűnbevallás, atyai tanácsok, feloldozás. Az első kettőt végül is bárhol megtehetem. (protestáns testvérek ezt teszik) Az atyai tanácsokat és a feloldozást csak a pap adhatja meg. (persze, a bűnbevallás szükséges a pap előtt)
Éljünk bátran a kiengesztelődés lehetőségével! Hibáink beismerése bár a gyengeség jele, mégis erősíti az emberek közötti kapcsolatot.
A hét szentírási mondata: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! Készítem az Úr útját először is magamban. Advent tetteivel, a jócselekedetekkel, bűnbánattal Készítem az Úr útját családom körében, a testvéri közösségben. Egymást támogatva haladhatunk az úton. De készítenem kell az Úr útját a világban, a távolabbi ismerősök körében, a munkahelyen a lakókörnyezetben. Ez sokszor csendes tanúságtétel, a beszélgetések lehetőségének felfedezése, baráti kapcsolatok építése.
2007
Térjetek meg, elközelgett az Isten Országa
A Biblia évére hangolódó adventünkben az Úr hegyére indultunk. Minden indulás az érkezés reményét sejteti. Minden erőfeszítés, amelyet vállalunk, abból a reményből fakad, hogy Isten szava, amely felhangzik minden Szentmisében, megvalósul egyszer. Elközelgett a mennyek országa, amely ország bennünk, köztünk van. Ha karácsony ünnepe kapcsán a szeretet új lendülete születik bennünk és közöttünk, növekszik a mennyek országa. Az ünnepre készülés erősíti a reményt: van értelme készülődni, keresni szeretetünk kifejezését, mert Isten eljött a világba, mert megtörtént a megváltás, mert van szabad utunk az Atyához.
A világ reményét az anyagi biztonságba veti. A vásárlási láz azt sejteti, hogy a pénzben értékes ajándékokkal megvásárolhatja a másik szeretetét. Ezzel szemben mi Isten ingyenes, feltétel nélküli szeretetét akarjuk felmutatni. Mert Isten előbb szeretett minket. Mert a mi szeretetünk válasz Isten szeretetére. És éppen ez a megelőlegezett szeretet erősíti reményünket.
Szentatyánk napokban megjelent új enciklikája a reménnyel foglalkozik. Azzal a reménnyel, amelyet a hit ad nekünk. Ez a remény végigvonul az emberiség történetén. A mai világban mintha megfogyatkozott volna a remény, de legalábbis átalakult. Sokan gondolják, hogy a tudomány váltja meg az embert, hogy a szabadság – egyre jobban hamis – megélése teljesíti be az ember életét. Éppen ezért ma újra kell tanulnunk a reményt. Ennek a tanulásnak az egyik helye az imádság. Tetteinkkel, (jócselekedeteink, amelyekkel az érkező Megváltó elé igyekszünk) erőfeszítéseinkkel, szenvedéseinkkel a remény iskoláját járjuk. Az igazságossággal szolgálhatjuk a remény megerősödését. Máriára, a remény csillagára tekintve megerősödhetünk a remény útján.
Hogyan állok a reménnyel Milyen remény éltet? Reményem sugárzóvá válik-e a környezetemben?
