Evangélium:
Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: “A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: “Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: “Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: “Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: “Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.
Mk 6,34-44
Elmélkedés:
Ti adjatok nekik enni! Az apostolok meglepődtek Jézus felszólításán. Honnan vegyünk kenyeret ennyi embernek. Végül az öt kenyér és két hal jóllakatott sok ezer embert. Mert volt valaki, aki a keveset merte odatenni Jézus elé.
Mim van, amit megoszthatok másokkal? Mennyi értékkel rendelkezem, csak ott van bennem, hogy kevés annyi ínséget megélő embernek. Milyen sokszor van, hogy a testi ínséget még felfedezzük, próbáljuk is enyhíteni, de a lelki ínséget alig látjuk meg. Minden bizonnyal ezt jobban rejtegetjük – rejtegetik is. Talán legnehezebb megosztanom az időmet. Mert mindig kevésnek tűnik, mert hajt a következő feladat.
A tanítványok keze között szaporodik a kenyér. merek-e, Jézus szavában bízva, elkezdeni osztani abból, amim van? Mennyire merem rábízni magam Istenre? Ha van bátorságom, persze nem vakmerő bizakodással, akkor én is megtapasztalhatom a csodát.
——
Megesett rajta a szíve. Jézus belelát az emberek lelkébe, tudja, mi lakik bennük. Vajon én mennyire tudok a felszín mögé nézni? Olyan sokszor csak magunkkal vagyunk elfoglalva, ami akadálya annak, hogy megessen s szívem a másik emberen. De arra is van példa, hogy úgy tűnik, a másikkal foglalkozom, mégis magamat tolom az előtérbe.
Ti adjatok nekik enni! Táplálni a másik embert csak abból tudom, amim nekem is van. Még ha kevés is. A jézusi felszólítás arra is hív, hogy magam töltekezzem, hogy legyen kincse szívemnek, amiből majd – Jézussal együtt – táplálni tudok sokakat.
Letelepítette az embereket. Ma milyen gyakran van, hogy étkezésként csak úgy futtában bekapunk valamit. A közös étkezés mindig ünnepi hangulatot tud teremteni. időt szánunk egymásra. Legyen figyelmünk arra, hogy alkalmat teremtünk a közös étkezésre!
