Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: “Elmegyek halászni.” “Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: “Fiaim, nincs valami ennivalótok?” “Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: “Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: “Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve -, és be-ugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: “Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: “Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: “Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Jn 21,1-14
Elmélkedés:
Az idei évben a húsvét hete még szünet a gyerekeknek. Ez nehézség is – megoldani a felügyeletet, ha a szülők dolgoznak – lehetőség is, hogy különféle programokkal adjunk számukra élményeket.
A liturgia ezen a héten egyrészt a feltámadás hitét szeretnél elmélyíteni azzal, hogy sorra vesszük a különféle beszámolókat, másrészt az Apostolok Cselekedetei olvasásával bevezet az induló egyház életébe.
A mai evangélium ötvözi a kettőt. Találkozás a Feltámadottal, a mindennapi munkánk során. Jézus várja a parton a munkájukból visszatérő tanítványokat. Étellel, táplálékkal, és biztatással. Hiszen az Ő szavára telik meg a háló.
Húsvét ünnepe idén is meghív, hogy Jézussal végezzük mindennapi munkánkat!
—-
A feltámadásról szóló jelenetekben a szöveg – János evangéliumában is – a megjelent kifejezést használja. A mai szakaszban, amely János evangéliumának egy függeléke, korai, de utólagos hozzákapcsolása, a kinyilvánította magát kifejezést használja.
A tanítványok végzik a munkájukat. Ez a munka nem mindig eredményes. Igazi eredmény Jézus szavára lesz. Ő tudja, hogy végezzük munkánkat, kíséri életünket. Ezzel a bizalommal igyekszünk járni életünk útján, tudva, megtapasztalva, hogy Jézus velünk jár.
—–
A hétköznapokba visszatérve – bár még húsvét nyolcadában – a tanítványok munkálkodását látjuk a mai evangéliumban. Érdemes néhány apró mozzanatra felfigyelni.
Jézus kíséri a tanítványok életét, munkáját. Tamásról tudja, mi a kívánsága, Saulnak úgy mutatkozik be, mint akit ő üldöz. Tudatosítom ezt magamban?
Nem kéri számon az eredménytelen halászatot. Sőt, az Ő szavára megtelik a háló, ugyanúgy, ahogy Lukácsnál is a csodás halfogás jelenetében. Tőlünk sem a számszerű eredményt várja el, hanem hogy hűségesen végezzük a munkánkat.
Elsőre – ahogy a többi, a feltámadást követő találkozásnál is – nem ismerik fel Jézust. Majd van valaki – a szeretett tanítvány – aki ráismer, és ezt el is mondja a többieknek. Ha felismerem Jézust életemben, mennyire mondom el másoknak?
Érdemes folytatni a sort, egy-egy mozzanatba magamat belehelyezni. Így élővé válik bennem az evangélium szava.
—-
Függelékként, de a jánosi mű részeként olvashatjuk a mai evangéliumot. Titokzatosság lengi körül. Egyrészt, mintha az apostolok visszatérnének a korábbi foglalkozásukhoz. Bár eredetileg csak Péter és a két Zebedeus fiút mutatja be halászként az evangélium. Másrészt Jánosnál a jelenések Jeruzsálemben történnek, itt pedig Galileában vagyunk. Éppen ezért lehet jogos az a nézőpont, hogy a mindennapokban élő egyháznak, a hétköznapokban tevékenykedő egyházról szól a történet.
A hétköznapok munkája nem mindig eredményes. Jézus azonban megadhatja az eredményt is, ha megtesszük, amit kér.
A csodás halfogásról a tanítványok felismerik Jézust. Felébredhet bennük az az esemény, amely nyomán Jézushoz szegődtek.
Jézus ennivalóval várja őket a parton, de mellé kell tenni azt is, amit az imént fogtak. Fontos mindaz, amit Jézussal, Jézusért teszünk.
A hétköznapokban tegyük bátran dolgunkat. Ne keserítsen el a sikertelenség. Jézus vár minket a parton, az örök élet országában!
——
Lassan a húsvét nyolcadának végére érünk. visszatérnek a dolgos hétköznapok. Ebben segíthet a mai evangélium.
Titokzatosság lengi körül a mai szakaszt. Mintha a levegőben lógna az egész. Hogyan kerültek oda a tanítványok, miért, mit tesznek előtte, nem tudjuk. Ami talán fontos, hogy nem tétlenül ácsorognak, hanem végzik a munkájukat. Pont ez az időtlenség segít, hogy magunkat lássuk a történetben.
Mi az én feladatom az Egyházban, a családban, a munkahelyen, a társadalomban? Végzem-e becsülettel? Eredmény központú világunkban mit kezdek a sikertelenségeimmel? Felfedezem-e Jézust a parton, aki nem számon kérni akar, hanem megerősíteni munkámban. Az Ő szavára megtelik a háló. Az Ő fényében kudarcaim egészen másként fognak látszani. Az Ő erejében tudom tovább tenni a dolgomat, hinni abban, hogy a végső eredményt Isten adja meg, a siker majd nála lesz láthatóvá.
—–
A tanítványok végzik a mindennapi munkájukat. Feladatuk az emberhalászat. Munkájuk, mint a halász munkája, nem mindig eredményes. Jézus várja a visszaérkező halászokat. Kérdése inkább együttérzés, mint számonkérés. Szavára pedig megtelik a háló. Mert csak vele eredményes a munkánk. Milyen sokszor tapasztaljuk az eredménytelenséget! Ilyenkor tudunk-e Jézusra tekinteni? Persze egy elmondott rövid fohász még nem teszi automatikusan eredményessé azt, amit addig meddő volt. De bízhatunk abban, hogy amikor Jézus úgy akarja, majd megtelik a háló. Nyilván a mai eredmény centrikus világban ezt nem könnyű kivárni. De mégis, újra és újra, szeretném Jézusra bízni munkámat, szeretném vele tenni a feladatomat!
—-
Együtt vannak a tanítványok. Péter vezetésével indulnak munkára. János evangéliumában mintegy ráadásként van jelen ez a jelenetsor, hiszen a 20. fejezet végén már lezárta az evangéliumát. Az is feltűnhet a görög szöveg alapján, hogy itt nem a megjelenik szó áll, hanem az, hogy kinyilvánítja magát. Ez a jelenet talán inkább a mindennapjait élő Egyháznak szól, már nem a húsvéti események letargiáját kell elűzni, hanem a mindennapok munkájában kell erőt meríteni a feltámadott jelenlétéből. Péter vezetésével végzi az egyház az emberhalászat munkáját, de eredményes csak Jézus erejével, Jézus jelenlétével lesz. Ő vár bennünket, táplál, erősít bennünket. Vágjunk hát bele bátran újra és újra tevékenységünknek, amelyet az Egyház vezetésével végzünk. Éljük meg és hirdessük a feltámadás örömhírét!
—
Húsvét nyolcadában sorra vesszük Jézus feltámadásáról szóló evangéliumi szakaszokat. Konkrét jelenetek és apró utalások vannak arról, hogy a feltámadott hányszor és kiknek jelent meg. Az viszont fontos, hogy mindig olyanoknak mutatja meg magát, akik kapcsolatban voltak vele földi működése során. Megerősíteni, bátorítani akar, és nem leckéztetni. Az apostolokon sem kéri számon, hogy egyedül hagyták.
A feltámadás ténye igazolja Jézus tanítását azok számára, akik hallgatták, meghallgatták, meghallották üzenetét.
Ma is így vagyunk a feltámadás üzenetével. Elhangzik sok helyen, sokféle módon, mégis sokan csak a mellékest, a népszokást jegyzik fel, teszik meg.
Vajon én értem-e a lényeget? Megérint-e a feltámadás hite, ténye?
Az idei különleges húsvétban mennyire fedeztem fel a lehetőségeket? Esetleg csak leragadtam a siránkozásnál, a megszokottból való kizökkenés szomorúságánál?
Ahogy a tanítványokat, úgy minket is kísér Jézus támogató figyelme, szeretete hétköznapi munkánk végzésében. Az Ő szavára majd megtelik a háló. Nem az eredményességet, hanem a kitartó tevékenységet várja tőlünk az Úr!
