Evangélium:
Abban az időben Jézus így szólt a sokasághoz: Ha látjátok, hogy nyugaton felhő támad, mindjárt mondjátok: “Eső jön!”, és úgy is történik. Ha déli szél fúj, azt mondjátok: “Hőség lesz!”, és megjön az is. Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni; a mai idők jeleit miért nem ismeritek fel? Miért nem ítélitek meg magatok, hogy mi az igazság? Amikor ellenfeleddel a hatóságokhoz mégy, igyekezzél még az úton kibékülni vele, hogy a bíróhoz ne hurcoljon. Mert ha a bíró elé visz, akkor a bíró átad a börtönőrnek, a börtönőr pedig börtönbe vet téged. Mondom neked, ki nem szabadulsz onnan, amíg tartozásodat az utolsó fillérig le nem fizeted.
Lk 12,54-59
Jelek, jelzések. Milyen sokfélével találkozunk. Ezek segítenek, eligazítanak. Milyen fontos, hogy jól ismerjük őket. Vannak egyértelműek, ezek például a közlekedési jelek, de vannak bizonytalanok is. Emberi kapcsolatainkban ilyen jelzések vannak. Lehet, félreértem, vagy észre sem veszem. Minél jobban megismerem a másikat, annál inkább működnek a jelzések. Érdemes ilyen szemmel végig gondolni kapcsolatainkat!
—-
A régi ember a saját vagy az áthagyományozott tapasztalatokra hagyatkozott. Ezen alapul számos népi időjárási megfigyelés. Persze ők tudták jól, hogy ezekben benne van a bizonytalanság, hogy ezek nem automatikusan működnek.
Ma számos eszköz áll rendelkezésre. Megfigyelhetők az időjárási frontok, azonnal hírt kapunk minden eseményről. Mindez mégsem adja meg a teljes biztonságot, bizonyosságot. Sőt talán még bizonytalanabb lett minden körülöttünk.
Mindez mögött valószínűleg az áll, hogy míg a régi ember alapvetően Istenben bízott, bár kereste a jeleket, de végső soron tudta, hogy Isten alakítja a dolgokat, addig a ma embere ezt a bizalmat, támaszt elvesztette. Az Istenbe vetett bizalom megrendülése magával hozza az emberek közötti bizalom meggyengülését.
Kérjük ma bátor szívvel Jézus kegyelmét, hogy erősítse bizalmunkat!
—
Jelek, ti világ jelei, ki tud titeket megérteni? – teszi fel a kérdést Weöres Sándor. Mennyien próbálkoznak ma felfedezni valamit a jövőből a természeti jelenségek által. Nagy jeleket várunk, keresünk, közben az apró jelzéseket nem vesszük észre. Mert nem az a feladatunk, hogy a természet jeleiből összerakjuk a jövőt. Sokkal inkább az, hogy emberi kapcsolataink apró jeleit észrevegyük. Milyen sokat jelent a ki nem mondott vágyak teljesítése a legszorosabb kapcsolatainkban! Ugyanakkor van egy másik oldal is. A ma embere szeretne mindenre magyarázatot találni. Nehezen érti meg, hogy van, ami titok marad, nem kell mindent tudnunk, értenünk. Lehet, sok eseménynek az értelme később derül ki. Kérjük Istentől bizalmunk növekedését!
—-
Jelek, ti világ jelei. Milyen sokan kutatják ezeket. Bennünk van, hogy szeretnénk biztosat tudni a jövőről. Előre bebiztosítani mindent. A mai racionalista ember nehezen viseli a bizonytalanságot.
Isten jeleit felismerjük-e korunkban? Ebben is van veszély. Jelenésekről hallunk, különféle könyveket falunk, amelyek konkrét üzeneteket fogalmaznak meg. De vajon életemet mennyire alakítom ezek szerint?
Kibékülni a másik emberrel, bocsánatot kérni és megbocsátani. Manapság egyre nehezebb. A ma embere nem tud mit kezdeni a bűnbánattal.
Mindezek mögött a bennünk lakó bűn húzódik meg, amelyről szent Pál szól a római levélben.
—-
Számos népi megfigyelést ismerünk. Egy nap vagy egy időszak időjárásból próbál következtetni egy másik időpont időjárására. Vagy egy másik hasonló terület, amikor az égi, vagy különféle természeti eseményekből keresik a végidők jeleit.
Jézus arra bíztat, hogy a mai idők jeleit vegyük észre. Persze nem egy végzetként, hanem iránymutatóként. Gyakran ezek apró jelek. Lehet, hogy csak számomra jelent valamit. Vagy éppen különféle embereknek más és más jelentéssel bírnak. Végső soron az a fontos, hogy Isten üzenetét fedezzük fel ezekben a jelekben. Szeretlek téged, fontos vagy nekem, a tenyeremen hordozlak, akar Jézus nap mint nap erősíteni bennünket. Persze ehhez kell tudni felfelé tekinteni, elcsendesedni.
—-
Számos bizonytalanság van életünkben. Mit hoz a jövő, hogyan alakul az életünk? Szeretnénk biztosra menni. Ebből viszont gyakran döntésképtelenség fakad. Mindennek gyökerében a növekvő bizalmatlanságot is felfedezhetjük.
Isten ma is ad jelet számunkra, szeretetének jeleit, apró, legtöbbször személyesen megélt csodát. Nyitottak vagyunk-e Isten felé? Tudunk-e elcsendesedni, hogy meghalljuk Isten halk szavát?
Kibékülni a másik emberrel. Menny nehézség van ebben! Mert bennünk él a megbántás sebe, amely nehezen gyógyul. Mert megcsappant a bűnbocsánatba vetett hitünk. Mert éppen a megbántás csökkenti a bizalmat, amely a másik felé fordíthat.
Ha mindezt bátran Jézus elé tesszük, ő képes rá, hogy alakítsa szívünket, erősítse bizalmunkat, ezáltal növekedjék bennünk és közöttünk a szeretet.
