Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából
(Lib. 1, 46-55: CCL 120, 37-39)
Magasztalja lelkem az Urat
Mária így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben (Lk 1, 46).
Olyan, sohasem hallott nagy tisztességre emelt fel engem az Úr – mondta –, hogy azt emberi nyelv semmiképp sem tudja elmondani, de még az emberi szív sem tudja egészen felfogni, ezért mondok lelkem minden erejével hálát Istennek az ő végtelen fölségét megsejtve. Teljes életemmel, szívemmel és értelmemmel hálát adok neki, mert Jézusomnak, azaz Megváltómnak, örök Istenemnek örvendezik a lelkem, és őt hordom a szívem alatt.
Mert nagyot tett velem a Hatalmas: szentséges az ő neve (Lk 1, 49).
Így utal éneke első mondatára: Magasztalja lelkem az Urat. Mert csak az a lélek magasztalhatja méltó énekével az Urat, akivel maga az Úr ilyen nagyot művelt. És másokat is magasztalásra csak az ilyen lélek buzdíthat így: Magasztaljátok az Urat velem együtt, nagyszerűnek hirdessük az ő nevét mindnyájan! (Zsolt 33, 4)
Mert ha valaki tudja, hogy ki az Úr, és nem törekszik nevét magasztalni és áldani, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában (Mt 5, 19). Szentséges az ő neve, mivel abszolút végtelen hatalmával minden teremtménye fölött van, és egészen más, mint bármely alkotása.
Gyermekét, Izraelt, gondjába vette, irgalmasságáról megemlékezett (vö. Lk 1, 54).
Mily kedvesen nevezi az Úr gyermekének Izraelt, akit azért karolt fel, hogy üdvözítse, hiszen Izrael az ő engedelmes és alázatos gyermeke, miként Ozeás prófétánál is mondja: Izrael a gyermekem, és szeretem őt (vö. Oz 11, 1).
Aki ugyanis nem akar alázatos lenni, az nem is üdvözülhet és nem mondhatja el a prófétával: íme, az Isten megsegít engem, és az Úr oltalmazója életemnek (Zsolt 53, 6). Aki pedig kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában (Mt 18, 4).
… amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre (Lk 1, 55).
Ábrahám utódait nem testi, hanem lelki értelemben kell érteni, azaz nemcsak azokat, akik az ő családjából valók, hanem mindazokat – akár zsidók, akár pogányok –, akik követik Ábrahám hitét. Hiszen Ábrahám hitt, mielőtt még Isten szövetséget kötött volna vele, és ez a hite tette őt megigazulttá.
Tehát Ábrahámnak és az ő utódainak – az ígéret fiainak – volt megígérve a Megváltó eljövetele, amint írva van: Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök is (Gal 3, 29).
Milyen szépen megelőzte, akár az Úrnak, akár Jánosnak születését édesanyjuk prófétálása, hogy miként a bűn az asszonytól vette kezdetét, úgy most két asszony jelentse be a megváltás kezdetét; és azt az életet, amely a rászedett asszony bukásával elveszett, a kettő egymással versengve hirdesse, hogy visszakapjuk.
