Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből (Cap. 1-3: CSEL 3, 267-268) Életet adott, imádkozni is megtanított
Szeretett testvéreim, az evangéliumi parancsok nem mások, mint isteni útmutatások, az építendő remény alapjai, a megerősítendő hit égboltozata, a melengetésre vágyó szív táplálékai, zarándoklatunk irányítására szolgáló kormány, az elnyerendő üdvösség oltalma, melyek, míg a hívők tanulékony szívét oktatják a földön, a mennyek országába vezetnek el.
Isten már szolgái, a próféták által is sokat akart közölni velünk, és elvárta, hogy meghallgassuk. De mennyivel nagyszerűbbek azok, amiket a Fia mond nekünk! Azok, amikről ő, az Isten Igéje, a próféták küldője tanúskodik a saját szavaival. Ő már nem azt parancsolja, hogy mi készítsünk utat egy eljövendő valaki számára, hanem ő maga jön, és ő készíti, és tárja fel nekünk az utat, hogy mi, akik azelőtt meggondolatlanul bolyongtunk a halál sötétségében, és vakok voltunk, most már a kegyelem fényénél lássunk, és Urunk vezetése s irányítása alatt kövessük az élet útját.
Krisztus Urunk sok üdvös figyelmeztetéssel és isteni parancsokkal gondoskodott népe üdvösségéről, és még az imádság mintáját is megadta: figyelmeztetett, és megtanított minket arra, hogy mit kérjünk. Aki életet adott, az imádkozni is megtanított minket. Ebben ugyanaz a nagy jósága vezette, mint egyéb adományaiban és ajándékaiban, hiszen arra méltat, hogy a többit is nekünk ajándékozza és megadja, mert könnyebben találunk meghallgatásra, ha azzal az esedezéssel és imádsággal szólunk az Atyához, amelyre a Fiú tanított.
Előre megmondta, hogy elérkezik majd az óra, amikor az igazi imádkozók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Azután pedig teljesítette is, amit megígért: lelket és igazságot kaptunk tőle, amikor megszentelt minket, és megtanított, hogy útmutatása szerint igazán és lélekben tudjuk őt imádni.
Lehet-e bensőségesebb könyörgés, mint az, amire Krisztus tanított meg bennünket, aki elküldte nekünk a Szentlelket; lehet-e igazabb kérés az Atya előtt, mint az, amelyet a Fiú, az Igazság saját ajkával mondott? Mert másképpen imádkozni, mint ahogyan ő tanította, nemcsak tudatlanság, de vétek is, amikor ő maga állította és mondta: Elvetitek Isten parancsát, hogy a saját hagyományotokat érvényesíthessétek (vö. Mt 7, 9).
Úgy imádkozzunk tehát, szeretett testvéreim, ahogyan Mesterünk, maga Isten tanította. Szíves fogadtatásra számíthat az az imádság, amely Isten szavaival kéri Istent, amely mint Krisztus imája jut színe elé.
Az Atya fel fogja ismerni a Fia szavait, amikor ezt az imát mondjuk, hiszen Fia benn lakik a szívünkben, és ott van ajkunkon is a szava. És milyen jó, hogy van közbenjárónk bűneinkért az Atyánál, és éppen ennek a mi közbenjárónknak a szavait ismételjük, amikor mint bűnösök a mi bűneink bocsánatáért esdeklünk. Hiszen amikor ő mondja, hogy bármit kérünk is az Atyától az ő nevében, meg fogja adni nekünk (vö. Jn 14, 13), akkor mennyivel hatékonyabban nyerjük el azt, amit Krisztus nevében kérünk, ha azt az ő imájával kérjük?!
