Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből
(Nn. 13-15: CSEL 3, 275-278)
Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod
Így folytatjuk imádságunkat: Jöjjön el a te országod (Mt 6, 10). Azt kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő neve. Mert ugyan mikor nem uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt, és meg nem szűnt soha? Annak az országunknak eljövetelét kérjük, amelyet Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34)
Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele. Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni. Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán.
Majd így folytatjuk kéréseink sorát: Legyen meg a te akaratod a mennyben és a földön (Mt 6, 10); azaz nem azt kérjük, hogy Isten tegye azt, amit ő akar, hanem azt kérjük, hogy mi meg tudjuk tenni azt, amit Isten tőlünk kíván. Mert ugyan ki akadályozhatná meg Istent, hogy meg ne tegye azt, amit akar? Viszont minket a sátán megakadályoz abban, hogy Isten akarata szerint legyen minden szándékunk és cselekedetünk. Ezért kérjük imádságunkban, hogy bennünk legyen meg Isten akarata. Ahhoz pedig, hogy ez meglegyen bennünk, feltétlenül szükségünk van Isten segítségére és oltalmára. Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas szeretete ad biztonságot. Hiszen az Úr Jézus is feltárta a világnak a magára vállalt emberi gyengeséget, amikor így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely. Mégis így folytatta: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te (Mt 26, 39), és ezzel példát adott tanítványainak, hogy Isten akaratát tegyék, ne pedig a magukét.
Isten akarata pedig az, amit Krisztus végbevitt, és amire tanított is: legyünk alázatosak a viselkedésünkben, álljunk szilárdan a hitben; legyen tartózkodó a beszédünk, igazodjék az isteni akarathoz a cselekvésünk, gyakoroljuk az irgalmasságot, és magatartásunk legyen fegyelmezett; jogtalanságot elkövetni se tudjunk, de annál inkább tudjuk azt elviselni; éljünk testvéreinkkel békében; szeressük teljes szívünkből az Urat, szeressük mint Atyánkat, és féljük mint Istenünket; Krisztus elébe senkit és semmit se tegyünk, mint ahogy ő is mindennél többre becsült minket; elszakíthatatlanul ragaszkodjunk az ő szeretetéhez, bátran és nagy bizalommal tartsunk ki keresztjénél, amikor neve becsületéért folyik a harc; legyünk állhatatosak a beszédben, amikor megvalljuk őt; legyünk bátrak, ha érte vallatnak minket; legyünk türelmesek, ha miatta halállal koszorúznak meg bennünket. Mindez azt jelenti, hogy Krisztus társörökösei akarunk lenni, és meg akarjuk tartani Isten parancsát, azaz teljesíteni akarjuk Atyánk akaratát.
