Evangélium:
Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt Fülöphöz: “Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni. “Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: “Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?” Jézus meghagyta: “Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: “Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: “Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15
Elmélkedés:
A kenyérszaporítás eseménye Jézus az egyik leginkább megszólító csodája. A 4 evangéliumban 6 leírása szerepel, sőt egy alkalommal még vissza is utal rá a Mester.
Mennyit küzdünk a megfelelő táplálékért. Még legfőbb imánkban is ott van a mindennapi kenyérért való fohász. Vajon a lelkem táplálásával is ennyit törődők?
Amikor nekem kell másokat táplálnom, mit tudok tenni? Igaz, kevés az, amim van. Mégis, ha Jézus elé teszem, sokakat táplálhat. Persze a mi helyzetünkben nem egy összegyűlt tömeggel találkozunk. Fel kell fedeznünk az éhező embertársakat. Ehhez nyitott szemre és szívre van szükség.
—-
Számos ünnepi alkalomhoz kapcsolódik közös étkezés. Jó együtt letelepedni, nem csak enni, hanem beszélgetni is. Közösség formáló ereje van. Jobban esik a falat, ha nem egyedül kell elfogyasztani. Mintha manapság kezdene megcsappanni ezek száma. (nem a vírus helyzetre gondolok) Hallani olyan családokról, akiknél nincs közös asztal, nem szoktak együtt étkezni.
A kenyérszaporítás csodája a közösségre is rámutat. A fiú csekély ennivalója Jézus kezében tömegek ellátására elegendő.
Milyen kincseim vannak? Oda merem-e tenni a közösség asztalára? Szellemi-lelki kincseinket is jó megosztani. Megosztani valamit magamból, az enyémből, ezzel indul a kapcsolat, a közösség.
——-
Hogy vagyok a kenyérszaporítás csodájával? Fizikailag nyilván távol áll tőlem, hiszen erre képtelen vagyok. Szellemi – lelki kincseimmel viszont megtörténhet. Sokszor érezhetem úgy, kicsi vagyok ehhez. De ha mégis belevágok – odateszem Jézus elé – akkor megtapasztalom, hogy – nem a magam erejéből – mégis elegendő lett a sokaság számára.
A mai evangélium felvezeti János evangéliumában a kafarnaumi beszédet, amelyet a jövő héten olvasunk majd a hétköznapi szentmiséken. Az eucharisztikus kongresszusra készülve, személyes Isten-kapcsolatomat vizsgálva, érdemes átgondolni, mim van, mit tudok vele tenni, kit tudok – Jézus erejében – jóllakatni azzal, amit kaptam Istentől.
——
Nem csak kenyérrel él az ember – ismerjük Jézusnak a kísértőt visszautasító szavát. tréfásan hozzá szoktam tenni bizonyos helyzetekben: de időnként azzal is. Bár egy lelkigyakorlatot támogathat a böjt is, mégis számos esetben a komoly szellemi munka mellé bőséges táplálkozást biztosítanak. Korgó gyomorral nehéz komoly munkát végezni.
Jézus ismeri az embert, tudja, mikor mire van szüksége. Gondoskodó tevékenységébe bevon minket is. Akár a csekély elemózsiáját felkínál fiúban, akár a szétosztást végző tanítványokban. Nem lehetek tétlen szemlélője Jézus műve megvalósulásának. A magam módján, eszközeivel be kell kapcsolódnom ebbe a munkába. Ha az, amim van, kevésnek is tűnik, Jézus kezei között majd megszaporodik, bősége4sen elegendő lesz.
—-
Jézus a családfő, aki gondoskodik a rábízottakról. Tudja, nem csak lelki táplálékra van szüksége az embernek. Ugyanakkor bevonja az apostolokat ebbe a tevékenységbe. Ők találják meg a fiút, akinél csekély ennivaló van. Milyen sokszor érezzük, hogy amink van, az kevés a szükség enyhítésére. De mit teszünk azzal a kicsinnyel? Magam próbálom enyhíteni a szükséget, vagy odateszem Jézus elé? Együtt jobban tudunk segíteni, táplálni!
Jánosnál Jézus maga osztja ki az ennivalót. A többi evangéliumban a tanítványok keze között szaporodik a kenyér. Próbáljak meg visszaemlékezni olyan esetre, amikor kezeim között szaporodott a kenyér, amikor megtapasztaltam, hogy a kicsiny kincsem Jézus erejével sokakat táplált! Értékeimet, apró kincseimet ne rejtegessem, hanem tegyem Jézus elé! Ha ő osztja ki, sokakat fog táplálni, erősíteni.
—–
Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való, válaszol Jézus a kísértőnek, amikor azt várja tőle, hogy a köveket változtassa kenyérré önmaga táplálására. Evés előtt tréfásan alakítom a bibliai mondatot: nem csak kenyérrel él az ember, de időnként azzal is.
A kenyérszaporítás csodája rámutat arra, hogy Jézus tudja, nem csak lelki táplálékra van szüksége az embernek. Honnan veszünk kenyeret ennyi embernek?
A jánosi történekben Jézus maga osztja ki a kenyeret, utalva az eucharisztiára, amelyben Ő maga önmagával táplálja lelkünket. A többi evangéliumban a tanítványok keze között szaporodik a kenyér.
A fiú által beadott kicsiny étel abban erősít meg, hogy Jézus számít ránk, bármennyire is kevésnek érezzük azt, amit meg tudunk tenni. Odaadni azt, amim van, betenni a közösségbe, bátorságot igényel. Ha meg merem tenni, megtapasztalhatom a csodát. Jézus erejével az én levesem sokakat táplálhat.
