Pilinszky János: Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Mai versünk címe mindössze egy szó: harmadnapon. A hármas szám nagyon megjellegzi a mi életünket. Nem véletlenül népmeséink kedvenc „kelléke” is ez. Mi minden népmesénknek az alapja? Hogy az ember boldogságra vágyik. Hiszen senkinek sem lehet az a célja, hogy örömtelenül, állandóan fáradtan evezzen élete folyóján a végtelen óceán, a halál felé.
Mi is történt ott azon a bizonyos harmadik napon? Valami olyan, amit ha komolyan veszünk, megváltoztatja egész életünk. A fricska mindebben az, hogy ellentétben a nagy királyok hangos diadalmenetével mindez csendben, szinte észrevétlenül jött létre. És mégis azért hogy mindezt megérthessük és felfoghassuk, húsvét nyolcada szinte ugyanazzal a fénnyel ünnepli az ünnepek ünnepét, mint maga húsvétvasárnap. Az emmauszi tanítványok lángoló szíve, az apostolok lelkesedése kísér bennünket ezekben a napokban. Ők elmondják, mi történt útközben, hogyan találkoztak a Feltámadottal. Érdemes felidézni, mit is jelentett, mit is adott az ünnep idén! Része vagyok-e a zengő világnak? Sugárzik-e belőlem a feltámadás hitének öröme?
Ha mindezekre a kérdésekre nemmel válaszoltam, akkor még nem vagyok a harmadik napon. (Boronkai Zsuzsanna)
