Evangélium:
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: “Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: “Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: “Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: “Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Elmélkedés:
Évről évre átéljük nagyböjt időszakát, tesszük a jól megszokott dolgainkat, halljuk az ismert evangéliumi szakaszokat. Mégis, érdemes kicsit megállni. Ma mit jelent számomra ez a szakasz? Mit jelent számomra isten és a másik ember szeretete?
Péntek van, bűnbánati nap. Mennyire tudatos ez bennem? A hústól való megtartóztatás kérése, a keresztúton való közös imádság gyakorlat, megszokott tett vagy ennél többet is jelent?
Remélhetőleg ránk is igaz az evangélium záró mondata: nem vagy messze az Isten Országától. Nyilván nem tudjuk, időben mennyire vagyunk. Készenlétünk hogy áll? Mi lenne, ha ma kellene odaállnunk Isten elé?
—-
Manapság sokféle téves elképzelés él a szeretetről. Mondhatjuk, ez a leginkább félreértett fogalom. Sokan hivatkoznak a szeretetre, akár azért, hogy valamit tegyél meg, akár azért, hogy ezt nem teheted meg. Mindez teljesen elbizonytalaníthat. Vajon mi az oka ennek?
Az gondolom, a mai evangélium válasz erre. A másik ember felé forduló szeretet akkor lehet igazi, akkor tud megerősíteni, ha alapja az Isten szeretete. Mivel Isten maga a szeretet, ezért adhat alapot ehhez a nagyon fontos, bennünk alapigényként meglévő érzéshez, viszonyuláshoz.
Ha ezt felfedezem, ha ebben megerősödöm, akkor válhatok igazán jellé, akkor tudok hitelesen a szeretetről szólni, megélni és megvalósítani a valódi szeretetet.
—–
Érdemes időnként összehasonlítani a szinoptikus evangéliumok hasonló szakaszati. (szinoptikus azt jelenti együttlátó, Máté, Márk és Lukács evangélista) Máténál a kérdéssel próbára akarja tenni a kérdező Jézust, a válasz reakció és párbeszéd nem szerepel. Lukács kérdése egészen máshonnan indul. Mit kell tennem, hogy elnyerjem az üdvösséget? Majd a következő kérdésre, ki az én felebarátom, az irgalma szamaritánus története következik.
Isten- és emberszeretet összekapcsolódik, egymásból következik. Mert Isten ad erőt a szeretet megélésére, megvalósítására, ugyanakkor az Isten iránti szeretetemet a másik ember felé fordulásommal tudom megmutatni.
Nagyböjt ideje különleges alkalmat kínál, hogy felfedezzem a bennem munkálkodó isteni kegyelmet, odaforduljak a másik ember felé, és Isten szeretetének közvetítője legyek.
—–
Jézust sokféle kérdéssel teszik próbára. A végső kérdés a legfőbb parancsolat, a végső válasz a szeretet válasza. Ezután már nem tettek fel több kérdést Jézusnak, jegyzi meg Márk evangélista. Sokféle kérdés foglalkoztat bennünket is. Kapcsolataink, családunk helyzete, munkahelyi előmenetel, egészség, betegség. Milyen jó lenne, ha mindezen kérdések alapja a szeretet lenne! Ahogy az Isten és az embertárs szeretet összefügg egymással, úgy minden egyéb dolgunk is összekapcsolódik. Keressük, nagyböjt idejében különösen is, kapcsolódási pontjainkat, közös dolgainkat, és fedezzük fel mindezek alapjában a szeretetet!
——
A kettős szeretet parancsa az Isten Országa felé vezet bennünket. Isten és az embertárs szeretete összefügg egymással. Egyik se működik igazán a másik nélkül. Hiszen hogyan szerethetem Istent, akit nem látok, ha nem szeretem a mellettem élő embert. De a másik ember szeretetére Isten kegyelme ad erőt. Úgy szeretni a másik embert, mint önmagamat, szintén nem egyszerű feladat. Ugyanis az önszeretet könnyen átcsaphat önzésbe.
Nagyböjt ideje segít a helyes arányok felfedezésében, megerősítésében.
—–
A kettős szeretet parancs jó ismert számunkra. Azt is tudjuk, hogy összefügg a kettő. Hiszen Isten szeretetéből következik az embertárs szeretete, és Isten szeretetét a másik ember szeretetén keresztül élhetem meg, mutathatom meg. De talán elsiklunk egy apró megjegyzés mellett. Úgy szeretni a másik embert, mint önmagamat. Hogyan is állok ezzel? Mit teszek azért, hogy az Istentől rám bízott feladatot végezni, elvégezni tudjam? Magamat is lehet túl szeretni, vagy éppen kevéssé szeretni. Azt gondolom, mindkettőre láthatunk példát magunk körül. Nagyböjt ideje arra hív, hogy a szeretet parancsot éljem meg egyre jobban, egyre teljesebben!
—–
A zsidóság sok száz parancsát látva valóban fontos kérdés, mi a legfontosabb ezek között. ha nem is a parancsok közötti sorrendet keresve, de mi is feltehetjük a kérdést, mi a legfontosabb életünkben, Isten kapcsolatunkban, a másik ember felé fordulásunkban. Számomra mi az első parancs? A válaszunk Jézus nyomán természetesen a szeretet. A kettős szeretet parancsa, Isten és az embertárs szeretete, egészen közel visz az Isten Országához. Nem lehet különválasztani. Persze nem könnyű megvalósítani. A nagyböjt alkalmas arra, hogy e kettős szeretet köteléket megvizsgáljuk és megerősítsük. Persze az is fontos kérdés, hogy mit jelent számomra a szeretet? Hogyan valósul meg életemben a szeretetnek ez a kettős parancsa? Az igazi szeretet a másik, az Isten felé fordul. A szeretetnek ez a kezdete. A legszorosabb szeretet kapcsolataimban ez kölcsönös, így megtapasztalom, hogy engem is szeretnek.
