Ady Endre: Fölszállott a páva
„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
Ezen a héten sok szentet ünnepeltünk. (Szent Timóteus, Szent Titusz, Szent Ágoston) Ám, mit ér az emlékezés, a fehér miseruha, a szépen összeválogatott szentírási részek sorozata; a gondosan megfogalmazott könyörgések, fohászok elmondása – ha semmiben nem követjük azokat, akiknek ünnepén elhangzanak?
Ady Endre verse a sok- sok választási lehetőséggel arra hívja fel a figyelmünket, hogy a döntés a mi kezünkben van. Tálcán kapunk mindent ahhoz, hogy Krisztust kövessük, a jó hírt elvigyük az emberek közé, de elindulni nekünk kell.
Hogyan fogalmaz a költő?
„ Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Át kellene éreznünk felelősségünket, hiszen rajtunk múlik, tőlünk függ, hogy elveszünk-e.
Merjünk bátran nekivágni az új utaknak! Kérjük a héten ünnepelt szenteknek segítségét!
