Szent VI. Pál pápának a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszaka lezárásakor mondott beszédéből
(21 novembris 1964: AAS 56 [1964], 1015-1016)
Mária, az Egyház Anyja
Megfontolva azokat a szoros kötelékeket, amelyek Máriát és az Egyházat egybefűzik, kijelentjük a Boldogságos Szűz Mária dicsőségére és a mi vigasztalásunkra, hogy a Boldogságos Szűz Mária az Egyház Anyja, vagyis az egész keresztény népnek – mind a híveknek, mind a pásztoroknak –, akik őt szeretett anyának hívják. Elrendeljük, hogy az egész keresztény nép e gyöngéd megszólítással, nem szűnő tisztelettel illesse az Istenszülő Szűz Máriát, és forduljon felé imádságaiban.
Olyan titulusról van ugyanis szó, tisztelendő testvéreim, amely nem ismeretlen a keresztény nép áhítata számára, sőt a hívek és az egész Egyház szeretik Máriát Anyaként megszólítani. Ez az elnevezés természetes módon kapcsolódik a valódi Mária-tisztelethez, mert Mária azon méltóságán alapul, amelybe Mária Isten megtestesült Igéjének anyjaként lett beiktatva.
Amint ugyanis az Istenanyaság az oka annak, hogy Mária abszolút egyedi viszonyban van Krisztussal és jelen van az emberiség megváltásának Krisztus által megvalósított művében, úgy különösképp az istenanyaságból fakadnak azok a kapcsolatok, amelyek Mária és az Egyház között szövődnek. Mivelhogy Mária Krisztus anyja – aki, amint magára vette az emberi természetet a Szűzanya méhében, egyesítette magával, mint fej az Ő Misztikus Testét, az Egyházat. Tehát Mária mint Krisztus anyja, egyben az összes hívő és pásztor anyja is, vagyis az egész Egyházé.
Ez az oka annak, hogy mi, akik méltatlanok és gyengék vagyunk, gyermeki szeretettel közeledünk felé, és bizakodó lélekkel merjük ráemelni a tekintetünket. Ő, aki egykor nekünk adta Jézust, a természetfeletti kegyelem forrását, nem képes nem anyai szeretettel fordulni az Egyházhoz, különösen ezekben a napokban, amikor Krisztus Jegyese még erőteljesebb lelkesedéssel készül üdvös küldetése betöltésére.
Ennek a reménynek a táplálására és az ebben való megerősödésre sarkallnak bennünket a mi égi Édesanyánk és az emberiség között lévő kötelékek. Mária közel van hozzánk, annak ellenére, hogy Isten nagylelkű és csodálatos ajándékok sokaságával halmozta el, hogy méltó anyja lehessen a megtestesült Igének. Mint mi, ő is Ádám leánya, és ezért nővérünk a közös emberi természetben. Krisztus leendő érdemeire tekintettel mentesült az áteredő bűntől, de a kapott isteni ajándékok mellé saját tökéletes hitének személyes példáját helyezi, amellyel ki is érdemelte az evangéliumi dicséretet: „Boldog vagy, mert hittél.”
Ebben a halandó életben tökéletes formában megtestesíti Krisztus tanítványát, az összes erény tükrévé vált, és magatartásában teljesen megjeleníti azokat a boldogságokat, amelyeket Jézus Krisztus hirdetett. Ebből fakad, hogy miközben az Egyház sokszínű életét magyarázza, tevékeny aktivitásában az Istenszülő Szűztől vesz példát, amely által tökéletesen lehet követni Krisztust.
