Kategóriák
Hétköznapi evangéliumok és gondolatok

Advent 2. hete, péntek

Evangélium:
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: “Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: “Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: “Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: “Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19


Elmélkedés:
Jelenits István egy elmélkedésében játékrontóknak nevezi az evangéliumi jelenet alapján azokat, akik minden kezdeményezést lekicsinyelnek. Olyan ez, mint a Moha mesében az úgysem sikerül hozzáállás. Hány jó szándékú kezdeményezést folyt el szinte csírájában az ilyen megjegyzés. Vajon én hogyan állok egy-egy programhoz, kezdeményezéshez, újításhoz? Hagyok-e némi esélyt annak, hogy hátha lehet jó, amit a másik akar?
Rorate misére hívjuk a hittanosainkat. Szépen jönnek, de vannak, akiket hiába hívunk. Áldozatot kellene vállalni valamiért, amiről nem tudom, hogy jó, hogy értékes, mert még nem tapasztaltam meg. Nem vállalom az áldozatot. Ha mégis sikerül, akkor megérezhetem, hogy érdemes áldozatot vállalni valamiért, valakiért, az Istenért.
Karácsonyra készülünk. Mennyi ötlet kerülhet elő az ünnep szépségét erősítendő? Hogyan állok ezekhez az ötletekhez? Van-e bennem kezdeményező erő, lendület? Tudom-e milyen úton lehet elérni a másikat, felbátorítani őt is az ötlethez. Ha az advent egymás felé fordít, egymás jobb megismerésére ösztönöz, akkor fogadjunk érdeklődve minden ötletet, és az igazán jót próbáljuk meg is valósítani!

—-

Számos helyzet lehet, amikor egy jókedvű javaslathoz nincs igazán kedvem. Indokot mindig lehet találni rá. Mégis milyen jó, amikor sikerül legyőznöm magam, és beleállok a javasolt közös tevékenységbe. Döntök a másik mellett, döntök a szeretet mellett.
Ünnepre készülünk. Mennyi feladat van ilyenkor! Milyen jó megélni a közös munkálkodást, közös tevékenységet. Persze kell hozzá erőfeszítés, lemondás saját kívánságomról, szándékomról.
Ne legyünk tehát játékrontók! Találjuk meg a közös tevékenység módjait már a készület napjaiban. Az ünnepnapok alkalmával pedig különösen is figyeljünk a jó hangulatú közösségi tevékenységekre!

Jó kifogás sose rossz, tartja a magyar mondás. Számos helyzetben tudunk valamilyen ellenvetést kimondani. Fáradt vagyok, nincs kedvem, nem értek hozzá stb. Vannak jogos indokok. Valóban nem tudom megtenni. Vajon mikor van olyan helyzet, amikor túl könnyen kimondom, hogy nem megy? Szinte zsigerből jön az elutasítás. Érdemes feltenni magamnak a kérdést: hátha mégis. A másik kedvéért. Legyőzöm a fáradtságomat, a kedvetlenségemet, és beleállok a feladatba, a közösségi programba.

Advent időszakát éljük. Keressük, hogyan szerezhetünk örömet a másiknak. Szeretnénk közösségeinkben is megélni az ünnepre készülést. Felmerülhetnek ötletek, kezdeményezések. Van, amire könnyen rábólintok, van, amire nehezebben. Gyakran önmagamat kell legyőzni, hogy a felvetődő ötletek megvalósíthatók legyenek.
Ugyanakkor a másik oldal is fontos lehet. Ha az ötlet tőlem indul el, hogyan fogadom a másik reagálását? Próbálom-e megérteni az ő szempontjait. Érdemes egyszer végiggondolni, ilyen kifogások kerülnek elő gyakran válaszaimban!
Karácsonyi készületünk segít, hogy egymásra jobban tudjunk figyelni.

Szerző: Ákos atya

1962-ben születtem, 1992-ben szenteltek pappá Esztergomban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük